Ahol élünk, már bő 10 éve egy nagyon jófej postásunk van. Természetesen mindenkit ismer, őt is mindenki ismeri. Utcán is köszönő viszonyban vagyunk.
Ma amikor kihozta a tértivevényes levelet @norianya-nak, megállapította, hogy milyen jól nézek ki, és hogy mennyit fogytam. Azonnal tudományosan folytatta, hogy miként kéne táplálkozni és mozogni, gratulált és megkért, hogy soha ne adjam fel. Szó szót követett és egyszer csak kiderült, hogy erőemelő, nem is akármilyen!
Eddig mindig is úgy láttuk őt, hogy rövidnadrágban jár: télen is, hóban is, ma is, hogy esik… Egy elég jó fizikumú 50 pluszos embert kell elképzelni. Így ismertük eddig látásból.
Viszont ma elmesélte a beszélgetésünk kapcsán, hogy — mint írtam — erőemelő. Világbajnok, pontosabban sokszoros(!) világbajnok és nem mellékesen világcsúcstartó.
Miután levegőt kaptam, gratuláltam neki és egészen nyersen megkérdeztem, hogyhogy nem ebből él, miért postás? Sejthettem volna a választ: mert nem lehet belőle megélni — hangzott. Elmesélte, hogy más kategóriában szintén világbajnok csapattársaiból kettő is ott alszik a konditeremben, és ők viszik a kaját nekik…
Szó szerint — könnyes szemmel mesélte, hogy amikor a himnusz szól neki, az megfizethetetlen. Persze bennem felmerül, hogy mikor az olimpikonokat és a kiemelt sportolókat — hogy a falábú full béna magyar focistákat és a kibaszott stadionokat ne is említsem — mennyit tol bele a viktorunk a sportba, akkor ezek az emberek — és még nyilván egy csomó hozzájuk hasonló sportoló van -, éheznek vagy éppen hogy vegetálnak, de a dicsőséget nem dotálja az állam.
Emberünk — és itt most hadd nevezem meg, mert lehet rá büszkének lenni: Varga Tibor — maximálisan jó példa arra, hogy ezeken miként lehet Emberként (nagy e-vel) felülemelkedni, miként lehet saját magunkon és a körülményeken átlépni.
Tök őszintén elmondta, hogy úgy kezdte el, hogy baromira sokat dohányzott és ivott, az egyik reggel döntött úgy, hogy ennyi — pont mint én a kövérségemmel — és mivel birkózott valaha, így a fiával (aki megkérte erre) lement egy edzőterembe, ahol segített neki szakmailag. Így vette észre, hogy a sarokban erőemelők edzenek, akik odahívták. Ő kinyomott egy brutális súlyt, azok elájultak és kérték, hogy maradjon… Így is történt, később a fia abbahagyta, de ő maradt.
Eképp lett sokszoros világbajnok, világcsúcstartó. Maximális példakép!
Eddig is baromira szimpatikusak gondoltam, de mostantól konkrétan felnézek rá és a teljesítményére. Miközben ezekről mesélt arra gondoltam, hogy hány olyan ember élhet közöttünk, akikről nem tudni, nem látni, hogy az élet valamely területén kimagaslóan teljesítenek vagy teljesítettek, és ezzel baromira nem kérkednek!
Nagyon felemelő volt, hogy kb. 20 percben beszélgettünk és mesélt magáról, tök büszke vagyok rá. Legyetek picit ti is!
